Adonis Johnson (Michael B. Jordan) Apollo Creed házasságon kívül született fia anyja halála után javítóintézetbe kerül. Majd Apollo özvegye Mary Anne (Phyilicia Rashad) veszi magához és neveli fel. Felnőve Adonis az apja nyomdokaiba próbál lépni, azonban folyton falakba ütközik. Végül úgy dönt, hogy jól menő állását hátrahagyva Philadelphiába utazik és a már idős, helyi legendát Rocky Balboát (Sylvester Stallone) kéri fel edzőjének..
A Creed követi a Rocky széria hagyományait, erős személyes drámaként indul és a játékidő előrehaladtával kerül csak előtérbe a sportfilmes jellege, ugyanakkor más irányba is tereli a történetet. Míg annak idején Rockyt az nyomasztotta, hogy egy senki és esélye sincs arra, hogy kitörjön a gettóból, Adonist egykori világbajnok apja hagyatéka és árnyéka sújtja. A film a Rocky széria rajongóinak lesz igazán élvezhető. Nagyon sok utalás és kikacsintás történik az előző részekre, amit csak a rajongók fognak érteni és értékelni. Ugyanakkor az átlag néző számára is egy maximálisan jól működő sportfilm.
Ryan Coogler A megálló után ismét bizonyítja, hogy tehetséges, erős kezű és megbízható rendező. A drámát tökéletesen ábrázolja, sosem fordul át giccsbe, amit a sportfilmekben nagyon könnyű elkövetni. A humor tökéletesen van időzítve. Adonis és Bianca (Tessa Thompson) párkapcsolati szála hiteles, nem egy cukormázas, klisés kapcsolatot ábrázolnak mint a young adult filmekben vagy a romantikus vígjátékokban. Nem a külsőségek miatt kerülnek közel egymáshoz, hanem ezért mert mindkettejüket érték veszteségek és így van kapcsolódási pontjuk. A boksz jelenetek remekül vannak megvalósítva, a koreográfia hiteles és a színészek is nagyon jól helyt állnak. Reméljük, hogy Coogler tehetsége nem sikkad el a Marvel gépezetében.
Michael B. Jordan ismét bizonyítja, hogy rá lehet bízni főszerepet. Mind a drámában mind a humorban tökéletesen helyt áll. Azonban Sylvester Stallone őt is elhomályosítja és ismét, már nem először bizonyítja, hogy nem csak az akcióhőst tudja eljátszani, hanem egy mély, átélhető jellemet is. A megöregedett, teljesen magára maradt és ebbe beletörődő idős embert épp olyan hitelesen formálja meg mint az új motivációt megtaláló és újra élni akaró harcost.
Maryse Alberti operatőri munkáját ki kell emelni. A boksz jelenetek végig követhetőek és láthatóak, nincs kamerarángatás, valamint több hosszú beállítás is van a filmben, többek között egy mérkőzést is vágatlanul láthatunk. Ludwig Göransson filmzenéje nem túl emlékezetes, ugyanakkor Bill Conti legendás zenéje többször is felcsendül, ami remekül megadja a hangulatot a jeleneteknek és megdobogtatja a széria rajongóinak szívét.
A film megtekintése mindenképpen ajánlott a széria rajongóinak, ugyanakkor egy új kezdet is, ami az új nézőket is bevonzhatja. A film feliratosan került a mozikba.
Creed (2015)
Írta: Szamotni Péter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése