Érdekes
dolog a szenvedély. Azok az emberek, akik valamilyen tevékenység, legyen az
extrém sport, szerencsejáték vagy bármilyen más cselekvés rabjává válnak,
képesek mindent félredobva hódolni a szenvedélyüknek. Ez a szenvedély tölti be
az életükben az első helyet. Minden, más még akár a család is a második helyre
kerül. Sok esetben érthetetlen, hogy milyen okból hódolnak ezek az emberek a
választott szenvedélyüknek.
Különösen igaz ez az extrém sportok vagy
tevékenységek esetében. Vajon mi hajtja ezeket az embereket, hogy az életüket
tegyék kockára, nem törődve azzal, hogy családjuk, szeretteik vannak. Erről is
akart volna szólni a héten a mozikba került Everest című film.
A
film valós eseményeken alapul. 1996-ban két expedíció kísérelte meg meghódítani
a Mount Everestet, azonban az időjárás következtében tragédia következett be.
A
főszereplő Rob Hall (Jason Clarke), tapasztalt hegymászó, egy az Everestre
túrákat szervező cégnél dolgozik. A film kezdetén éppen egy újabb túrára készül
egy csoporttal, hátrahagyva állapotos barátnőjét, Jant. A film legnagyobb
problémája a forgatókönyv. A hegymászó expedícióban részt vevő emberekről
semmit sem tudunk meg, a párbeszédek sokszor klisések és buták.
Továbbá sokat
elmond a minőségükről, hogy a film legerősebb jeleneteiben egy szó sem hangzik
el. Mivel a karakterekről a nevükön kívül szinte semmit sem tudunk meg, így
elég nehéz együtt érezni velük vagy izgulni értük. A színészek jó munkát
végeznek, de ennyire egyszerű és egydimenziós karaktereket olyan színészeknek
eljátszani, mint Josh Brolin, Jake Gyllenhaal vagy Kiera Knightly,
rutinfeladat.
A forgatókönyv további gyengeségét mutatja, hogy amikor felmerül
a miért kérdése, hogy miért is csinálják ezek az emberek ezt az egészet, nem
tudnak értelmes válasszal előállni. Csak banalitások hangzanak el. Ez azért is
nagy gond, mert ez lenne a történet legérdekesebb része, az írók mégsem tudnak
kezdeni vele semmit. Mindezen negatívumok ellenére mégis korrekt film az
Everest, mert képes érzékeltetni a hegymászás nehézségeit. Különösen a játékidő
utolsó harmadában. Képes elhitetni a nézővel, hogy minden lépés, minden
lélegzetvétel emberfeletti erőt igényel. Ekkor tehetjük fel a kérdést, hogy megéri-e
mindez?
Azonban a választ magunknak kell megtalálnunk. Az események
hitelességében nagy szerepe van az operatőrnek, Salvatore Totinonak. Munkája
nagyon szép és nagyban hozzájárul a hegymászás nehézségeinek átéléséhez. Dario
Marianelli filmzenéje teljesen jellegtelen. Szinte semmit nem ad hozzá a
jelenetekhez. A magyar szinkron korrekt.
Minden
felsorolt negatívuma ellenére egyszeri megnézésre ajánlott az Everest, hiteles
színészi játék és erőteljes, hiteles ábrázolásmód jellemzi.
EPIC-O-METER:
Írta: Szamotni Péter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése