A Hangya - Kritika

Mozikba került a Marvel stúdió 12. alkotása, a Hangya, amelyben megvolt a lehetőség, hogy kiemelkedjen a Marvel filmek közül és egyedivé váljon, de ez nem sikerült. Ennek oka pedig az alkalmatlan rendező Peyton Reed. A Marvel előszeretettel alkalmaz kevésbé ismert rendezőket a filmjeik rendezéséhez. Ez elsülhet jól is, mint például a Vasember 3, az Amerika kapitány 2 és a Bosszúállók filmek esetében. A rendezők kiválasztásának több oka is lehet. Egyrészt a pénz, mivel ezek a rendezők jóval olcsóbbak, mint mondjuk Christopher Nolan.

A másik ok az irányíthatóság. Ezeket a rendezőket sokkal könnyebb irányítani, mint egy akkora egóval rendelkező alkotót, mint James Cameron. A harmadik ok pedig az egyéni látásmód, stílus és ötletek belecsempészése a Marvel formulába. A vasember 3 esetében annak ellenére, hogy egy Marvel film, érezhető az alkotó Shane Black keze nyoma. A humor, a párbeszédek, a karácsonykor játszódó történet mind-mind alkotóelemei Black korábbi munkáinak. Peyton Reed azonban képtelen volt bármilyen stílussal, vagy vizuális illetve dramaturgiai ötlettel színesíteni a Marvel formulát.

A történet középpontjában egy úgynevezett Pym részecske áll, amit Hank Pym alkotott meg az 1970-es években. A részecske képes zsugorodást előidézni, ezért természetesen, mind a kormány, mind pedig az akkori S.H.I.E.L.D. próbálja megkaparintani. Pym azonban elrejti a részecskét mivel szerinte túl nagy veszélyt jelent. Évtizedekkel később egykori tanítványa Darren Cross újraalkotja a formulát, ezért Pym egy volt fegyenc és tolvaj Scott Lang segítségét kéri egy rabláshoz. A történetet nehéz és nem is lehet komolyan venni, ezért a film hangulata könnyed, viszont hiányzik belőle az önirónia, hogy saját magán nevessen, cserébe a humorosnak szánt részek erőltetettek, a drámai pillanatok pedig súlytalanok. A színészek teljesen átlagos alakítást nyújtanak.

Ez alól kivétel Michael Douglas, ő a film legerősebb pontja, nagyon jó alakítást nyújt. A fő gonosz egy teljesen súlytalan szokásos Marvel antagonista, csakis arra szolgál, hogy legyen valaki, akivel a főhős megküzdhet. A látvány és a CGI minősége kifogástalan, de 2015-ben ez már nem kiemelkedő erény, hanem alapelvárás.

A Hangya zsugorodásának következtében elénk táruló makro-világ azonban érdekes és helyenként igencsak kreatív. A pozitívumok közé lehetne még sorolni, hogy a film tisztában van a körülötte lévő világgal és utal is rá. Van kikacsintás a Bosszúállókra, sőt még a tervező fázisban levő új Pókember filmre is. Mint minden Marvel filmnél, itt is érdemes bent maradni a stáblista végéig, már ha kíváncsiak vagyunk, mit tartogat számunkra a stúdió a jövőre nézve.

A helyzet tehát nem menthetetlen, azonban egyre jobban látszik, hogy a Marvel formulája kezd elfáradni, és ha nem tudnak valamilyen szinten megújulni és még több kreativitással és váratlansággal felvértezni a filmjeiket, akkor később bajban lehetnek. Különösen a nemrégen megjelent Batman v Superman és az Öngyilkos Osztag előzeteseit látva.
És ha már itt tartunk: láttátok az előbb említett bemutatókat? Mit gondoltok, a DC Comics képes lesz felülkerekedni a Marvel Studio-n? Válaszaitokat írjátok meg kommentben!
EPIC-O-METER:

Ant-Man (2015)


Írta: Szamotni Péter