Jurassic World - Kritika


Nagy valószínűséggel senkinek sem kell bemutatni az 1993-as Jurassic Park filmet; Steven Spielberg egyik legemlékezetesebb alkotását, amit a fél világ 100/min-es pulzusszámmal izgult végig. A T-rexek és a raptorok azóta is visszaköszönnek rémálmainkban, a John Williams által komponált lenyűgöző dallamokat pedig bármikor képesek vagyunk könnyedén felidézni.  A hatalmas siker két folytatást is eredményezett, melyek habár nem süllyedtek a Jaws, vagy a Matrix folytatásainak szintjére, mégsem voltak méltóak elődjükhöz. 14 év telt el a 3. rész óta, amely érthető okokból keserű szájízt hagyott a rajongók körében. Azonban idén végre megérkezett a várva várt Jurassic World, amely megpróbálja feledtetni az utolsó két film hibáit; Vajon sikerül neki?

John Hammond, a Jurassic Park alapítója mindig is arról álmodozott, hogy felfedezései az egész világ számára elérhetőek lesznek, és ez halála után meg is valósult. A park Jurassic World néven megnyitotta kapuit, és tömegek számára nyújt feledhetetlen élményeket. Viszont az emberi kapzsiság ismét katasztrófát szül: a vérszomjas génmódosított Indominus Rex kiszabadul ketrecéből, ettől fogva pedig elkezdődnek a véget nem érő hajszák, menekülések, vadászatok, és minden, ami egy Jurassic filmbe belefér.
A film a korábbi részek által felvetett témákat idézi meg. A természet rendjébe való beavatkozás felelőssége és következménye, a szórakoztatóipar működése, valamint az emberi faj agresszióra való hajlama is felszínre kerül.

Mivel igyekeztünk felkészülni az új filmre, a harmadik epizód viszonylag friss "élmény" számunkra, és már előre kijelentjük, a Jurassic World mérföldekkel jobb az említett elődjénél. A rendezői feladatot Colin Trevorrow vállalta, akinek ez az első nagy költségvetésű munkája. Ennek ellenére a színészi játék jó, a film ritmusa remek, a feszültséget jól generálja. A látvány a mai követelményeknek megfelel. Néhányszor megdöccen ugyan, de a teljes játékidő alatt jó minőségű. Nem spóroltak semmin. Michael Giacchino zenéje megidézi John Williams klasszikus tételeit, ugyanakkor nem másolja le azt.

De térjünk vissza az alapokhoz! A történet a trailerek alapján elcsépeltnek és fantáziátlannak tűnt. Az egész génmódosított-szuperdínó gyenge döntésnek érződött a készítők részéről, éppen ezért volt váratlanul pozitív csalódás, ahogy a film bemutatta mindezt. A Jurassic World ismeri a nézőit és tisztában van az igényeikkel. El is hangzik a parkfenntartók szájából, hogy az embereket már nem nyűgözik le az egyszerű dínók, éppen ezért kell valami nagyobb, valami erősebb! Ezek a mondatok egyértelműen a nézőközönségre utalgatnak, akik az elmúlt évek során már szuperhősöktől kezdve az űrlényeken át a különböző szörnyetegekig mindent láthattak a moziban, és nem fognak berezelni pár divatjamúlt dínószaurusztól. Így születik meg az Indominus Rex, amit különböző állatok és őslények génjeiből raknak össze a tudósok. Fellélegezhetünk, mivel az új szörnyeteg képes a frászt hozni a nézőkre, és igazából ez a lényege egy Jurassic filmnek.
Eleinte csak részleteket láthatunk a hátborzongató, fehér színű teremtényből, majd mikor elszabadul, lehet kapkodni a levegő után. Már az előzetesből is kiderült, hogy a hibrid lény magas intelligenciával rendelkezik, ami igencsak megnehezíti hőseink dolgát. És ha már szóba jöttek a hőseink...
Chris Pratt magabiztosan alakítja a karakterét, ami kis mértékben hasonlít a Galaxis Őrzőiben látható Star Lordra. Owen karaktere szintén nőcsábász ugyanakkor komolyan veszi a munkáját és a park biztonságát. A Bryce Dallas Howard által alakított magas beosztásban a parkban dolgozó Claire személyisége és ábrázolása klisés. Kezdetben egy karót nyelt, munkamániás, szabályokat betartó nőt látunk, de természetesen a film során felszínre kerülnek a női és anyai ösztönei. A Ty Simpkins és Nick Robinson által megformált testvérpár nem idegesítő, de sajnos az ő történetszáluk is közhelyes.

A Jurassic World néhány klisés megoldása ellenére teljes mértékben helyt áll. Habár tartalmaz felesleges, időhúzó jeleneteket és elvarratlan szálakat, kitűzött célját, a park által nyújtott élmény átadását remekül teljesíti. Bárkinek tudjuk ajánlani a filmet, beleértve a Jurassic-fanokat is, főleg mivel a film végén egy olyan hihetetlen összecsapás van az őslények között, hogy arra aztán lehet nyálat csorgatni. Egyszóval nem gondoljuk, hogy nagy csalódást tudna okozni. Természetesen nem kell tőle túl sokat várni, mint ahogy egyetlen nyári blockbustertől sem. A 3D-től ismét óva intünk mindenkit, mivel hosszú idő után újra volt "szerencsénk" megtapasztalni milyen szemfájdítóan otromba marketing-fogás az egész. A szinkronnal túl nagy problémák nincsenek, de ha tehetitek, eredeti nyelven tekintsétek meg. A 12 éves korhatár pedig jogos, az Indominus Rex nem ismer könyörületességet!

EPIC-O-METER:
Jurassic World (2015)

Jurassic Park (1993)

The Lost World: Jurassic Park (1997)

Jurassic Park III (2001)




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése